Megtérés!

Érdekes dolog ez, mert én több mint 4 éve, vettem elő a Bibliát, trauma fájdalom volt, az oka. Tehát felületes ismeretet szereztem meg,  a gonosznak nagyon jó cél pontja lettem ez által. Mert libikóka módszert vettem fel. Tehát, ha boldog és minden rendben volt körülöttem, happy vagyok és igen meg csináltam, néha oda tettem Istennek hála, ha baj volt nagyon egyszerű volt, miért Istenem? Miért? Ezt nem tehetted velem.

Tehát libikóka, a felületes ismeret egy valamire jó volt viszont, megéreztem Isten békéjét, de nem fogtam fel. Mit is takar, mivel megéreztem és fenséges volt, mint ha fel emelt volna engem, ezért egy valamit el is ért, tovább tanulmányoztam az Igét tehát a Bibliát. Olvastam a Bibliát, csak azt éreztem majd megérted. De közben megakartam felelni kinek persze mindenkinek. Azt nagyon könnyen felfogtam a Szeretett egyenlő Istennel, tehát szeretnem kell és én akkor úgy gondoltam Isten szeret és elfogad engem. Mert be kell bizonyítanom, Istennek hogy szerethet mert jó ember vagyok.

Ezzel azt értem el, hogy belém rúgtak, bántottak és el hitették velem, hogy én egy rossz ember vagyok. Igen mert nem sikerült jónak lenni, nem sikerült mindenkinek megfelelni. Ez hogy lehet, gondoltam nem értem, sokat sírtam igen, én akarom, én meg akarom mutatni szeretek.

Természetesen nem álltam ki magamért, az életemért, a családomért azon az elven működve, hogy mindenkinek igaza van, ha nem akkor is. Rengettek rossz döntést hoztam akkoriban, vissza gondolva nagyon hülye voltam.

De ez által sok mindenre megtanított ez a négy év. Ez év Márciusába megtértem Istenhez. Kitudtam mondani,nélküled semmi vagyok, de ha akarod általad az leszek amit Te akarsz. Ez nagy szó.

Leírhatom 4 év alatt olyan szinten kiégtem, hogy azt éreztem nem vagyok jó semminek. Ide tartozott az anyaságom is, a munkám, a családom és persze a párkapcsolatom is.

A legfőbb bajom az volt, 32 évig  fantasztikusan tudtam okolni másokat az életem alakulása miatt. Tehát az elv mindenki hibás csak én nem. Igen tudom ez nagy hülyeség, de én így gondoltam. Nekem kisgyermek korom óta mióta az eszemet tudom, az volt a lényeg, hogy más boldog legyen, én nem számítok. Aztán meg ismertem a párom, akinek én voltam a fontos nekem jó legyen, mindent megtett hogy én boldog legyek. Megadja maga módján amit megadhat, és igen annyi kín és szenvedés után. Azt gondoltam nekem ez jár, tehát az helyett hogy helyre tettem volna magam a gyerekkori élmények után, újabb csapdát adtam magamnak, ahol a fő dolog én voltam, de ez csak a párommal volt, egyébként mindenki boldog legyen. Sok mindenről lemondtam követtem mások boldogságát.