Igen, de mi a cél, annyira szeretem azokat az embereket, akik frankón azt mondják, igen én tudom ez és ez. De amikor kellene lépni, elindulni a cél felé valamiért el akadnak. Elkezdenek félni, általában ezek az emberek nem fogják nyíltan azt mondani segíts, félek, nem is tudom mit akarok, hanem el kezd támadni, miért mert valahogy úgy van vele, ha én nem te se.
Én elég sűrűn találkoztam ilyen emberekkel és ha van egy fogékony ember, aki meg akar felelni mindenkinek. Akkor az ilyen ember elég hamar kiég, és érzi valami nem jó. Boldognak kellene lenni, de valamiért nem megy. Olyankor jön a miért? vagy a miért pont én? Mit csináljak? Hogy legyen, hogy jó legyen? Persze elindul a kapkodás, a türelmetlenség is, az emberbe. Akar boldog lenni, akar békességben élni, akar segíteni, akar szeretni.
De mi van ha nem megy, na olyankor kezdünk kipróbálni dolgokat, ilyen amikor el kezdünk oda figyelni a jelekre, amik jönnek és eddig nem akartunk tudomást venni róla. Miért mert félünk, mitől mindentől, ami még jobban elveszi tőlünk azt ami egy kicsit bizonytalan egy kicsit fájó pont a múlt és jövő félelmei egybe. Rájövünk nem is élünk, csak félünk és aggódunk, vélt és valós dolgoktól, emberektől.
Felmerül egy kérdés — KI VAGYOK? MIÉRT VAGYOK?
Kommentek